2007. május 2.
Csalódás...Csalódás a világban, az eddig hitt dolgokban, az emberekben, de legfőképp magamban. Minden dolog, amiben eddig teljes mértékben biztos voltam most egy pillanat alatt a semmibe veszett. Eddig hittem abban, hogy ha őszinte vagyok az emberekkel, Ők ezt értékelve olyan kapcsolatot alakítanak ki velem, ami minden igényt és képzeletet felülmúl...mégsem!
Hiába az őszinteség és az odaadás; az emberek ezt inkább naívitásnak veszik és perverz kis játékként űzik azt a cselekedetet, hogy "hogyan is használjuk ki egy ember érzelmeit". Én ezt a játékot nem tudom űzni, nem is akarom!!! Egy dologra viszont nagyon vágyom: meg akarok erősödni és beállni azok sorába, akik ridegül, de sérthetetlenül élik az életüket. Önző leszek és hideg... és mindezt azért, hogy többé ne nekem kelljen alulmaradni az érzelmek játékában.Bár nem tudom mit hoz a jövő és hogy merre tartok, de többé nem engedem, hogy kihasználják a gyengeségemet és a bizalmamat.
Az a férfi - akit eddig úgy hittem igazán érdeklődik irántam - most egyre távolibbnak érzem és kislány módon még mindig rajongok érte. UTÁLOM ezt az érzést, és hogy ennyire hülye vagyok!!!! Bár kitudnám magamból irtani ezt az érzést!
Itt vagyok életem szinte egyik legvirágzóbb korszakábana, mikor csak a pasi-ügyek nem mennek jól és szenvedek. Komolyan...nem vagyok normális. :( Bár lehet, hogy ez itt a kulcs: mivel mind a karrierem, mind pedig a társadalmi életem szuperul megy ezért azt már nem érdemlem meg, hogy azzal a személlyel oszthassam meg, akit a szívembe zártam és őszintén tudna velem örülni! A másik fele, hogy folyamatosan azok a pasik dobogtatják meg a szívemet, akik szó szerint lehetlen alakok...megrögzött hazudozók, egositák, simlisek tömkelege hülyít és aki pedig rendes, jólelkű, romantikus emberként rajong értem egy szempillantás alatt lerázom őket. A baj velem van, ezt sosem tagattam, de így egyedül egy rakás mopsz társaságában fogok meghalni, úgy hogy senkinek fel sem fog tűnni...
Bár ezt most beláttam, de gyanítom minden marad úgy, ahogy eddig...mazohista, önző Nőként folytatom eddigi igen furcsa és forgalmas életemet, amit azért lelkesen élvezek...de tudom, hogy ez nem az igazi! Na, de hát nem lehet minden tökéletes. Hát még ÉN! :)
