2007. április 3.
Szerintem két féle embertípus létezik... Az egyik az, aki minden esetben szerencsétlennek érzi magát. Soha semmit nem sikerként él meg, mindig olyan célok hajszol, amiket a realitás talaján maradva sosem ér el. Keresi a jót, a tökéleteset...,azonban, ha ezt nem találja már nem is élvezi azt, amit megadatott neki. Na és persze vannak azok az emberek, akik életük minden pontját teljesnek, sikeresnek érzik. Őket nevezheti az élet nagy könyve az "Örök nyertes"-eknek. Azonban ez az állapot sem ennyire kerek...biztos vagyok benne, hogy ezek a személyek nagyon is jól tudják, hogy hol és melyik ponton hiányos a személyiségük, viszont jól játszák azt a bizonyos szerepet és ezzel a tulajdonságukkal nyűgözik le a világot. Ez számomra a profizmus; az a pont amit célul tűztem ki a közeljövőre.Ha ezt az állapotot elérem, talán egy saját kis világban, de boldog lehetek.
Minnél több emberrel hoz össze a sors, annál inkább azt érzem, hogy nagyon rossz irányban haladt eddig az életem. Felnőttem egy olyan szerelemben, ami egy biztonságos, de álvilágot teremtett körém és nem tanultam meg azt, hogyan is védhetem meg magamat azoktól az emberektől, akik saját csalódottságuk hatására az újabb és újabb "jelöltökön" állnak bosszút és bántják meg alaptalanul.
A szokásos heti találkozónkon - amiket három barátnőmmel szoktunk megejteni hetente egyszer - ismét szóba jött az a tény, hogy az elmúlt év mindegyikünk számára a poklok pokla volt, azonban erre az évre kisütött a nap és újra érezhettük azt, hogy boldogok vagyunk. Így visszatekinte nem is tudom, mit csináltam volna nélkülük és a támogatásuk nélkül. Sokat számíthat akár egy jó szó, egy apró biztató tekintet, egy ölelés. Tudom, hogy nekik köszönhetem, hogy nem zuhantam mélyebbre és most itt ülhetek egy szuper munkahelyen, életösztönnel és boldogsággal telten. Hatásukra keztem el leírni a gondolataimat, ami valóban hatásos... :) Talán valóban igaz az, hogy meg kell először tapasztalni a legrosszabbakat, hogy utána értékelni tudjuk, amikkel megáldott a sors. Túl kell élni olyan eseményeket is az életben, amiket előtte maximum csak filmeken lát az ember, hogy hálásak lehessünk azokért a dolgokért, melyek körülvesznek minket.
