2007. április 2. - a nap, amit már hetek óta inkább kitöröltem volna a naptárból és a bájos mosolygás helyett egy Balaton parti kis házikóban töltöttem volna egyedül. Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet fogok kívánni, de: "hallani akarom a gondolataimat"! Elvonulni egy olyan helyre ahol, ha szembenézek a fejemben kavargó gondolatokkal senki nem szól közbe...(menjünk bulizni!..., fel a fejjel, lesz ez még így se!..., ha kellünk itt vagyunk és megoldjuk a problémáidat).
Nem is értem, hogy az emberek miért éreznek arra késztetést, hogy az ismeretlen dolgok professzoraként megmondják, mit és hogyan kell alakítanom ahhoz, hogy boldog legyek...vagy legalábbis Ők azt boldogságnak hiszik! Szerintem, ha az ember egy kicsit maga alatt akar lenni, hagyni kell! A genetika valószínűleg az is belénk programozta, hogy érezzük, mikor sok az önsajnálatból. Nem vagyok annak a híve, hogy mesterségesen kell generálnunk akár boldogságot, akár problémákat, vagy azok megoldását. Persze a sors és a jószerencse nem mindig elég és én ezt jól is tudom...Én ne tudnám??? egy KOS, aki ki sem bír egy napot írányítás és határozottság nélkül.
Hiszek abban, hogy nem véletlenül történt az, hogy a 4 éves "felhőtlenül" működő kapcsolatom végetért. Viszont az pedig tudom, hogy a jelenlegi, elkeseredettnek érzett helyzetemen nekem kell változtatnom. Persze a kitörő, éjszakai sírások még biztos sokáig elkísérnek, de tőlem függ, hogy ezeken hogyan és milyen lelki állapottal lépek át. Tudom azt, hogy egyszer eljön az a nap, mikor már nem azzal a kérdéssel a fejemben ébredek fel, hogy miért hagyott el az a személy, akit a mai napig szeretek...? Egy nap, átnézek a jobb oldalamra és egy őszintén mosolygó szempár néz rám vissza bíztatóan; sugallva, hogy miatta megérte újra felébrednem, mert Ő valóban az a bizonyos...! :)
Bár nem éltem még sokat, de azt megtanultam, hogy ha nem élvezem a pillanat adta gyönyöröket, lemaradok olyan értékes és élvezetes dolgokról, amik az őszinte boldogságot nyújthatják. Elhatároztam, hogy többet nem rágódok a múlt sérelmein; nem hagyom, hogy megalapozatlan indokokkal kedvemet szegjék a céljaim megvalósításában. Talán egyszerű gondatokként hangzanak ezek a sorok, de gyakorlatban betartani ezeket szerintem sokkal nehezebb, mint azt bárki is gondolná. saját szabályaink, törvényeink és elveink szerint élni nagy felősség, de a végén, mint minden...meghozza ez is a maga gyümölcsét.
