2007. április 6.
"Party-night!" - igen-igen...ez vár rám ma, ami miatt már tűkön ülök és cseppet sem tudok arra koncentrálni, amire általában egy munkahelyen szokás.
Na, de még nem szaladok ennyire előre...egy picit felpörgött az életem, amit egyre inkább élvezek. Az, hogy a férfiak újból körül rajonganak iszonyú sok energiával tölt föl - végre nem a négy éve hallott bókokta, story-kat és problémákat hallgatom. Ez több, mint jó!
Talán az is igen fontos tényezőként állt be az életemben, hogy nem bízok abban a mesében, hogy megtalálom a tökéletes és minden igénynek megfelelő pasit. Unalmas lenne számomra is, ha egy teljesen hiú ábrándot kergetnék 30 éves koromig, ami után csak az a szánalmas jelenet következhet, hogy a Spermabank közepén gondolkodok, hogy a magát focistának tituláló, vagy "értelmiségi" kémcsövet válasszan gyermekem apjaként... Nem, ez nem kell nekem. Ha magamat elfogadtam úgy, ahogy vagyok,akkor ezt egy férfival kapcsolatban sem fogom máshogy tenni. Bár minél több emberrel ismerkedem meg lassan már csak egyetlen elvárásom lesz: "tudjak vele értelmesen beszélgetni és felizgassa a gondolataimat, fantáziámat!". Valóban rá kell jönni szépen lassan, hogy semmi nem megy annyira egyszerűen, ahogyan azt 17 éves korom óta hittem...egy biztonságos és "boldog" kapcsolatban minden annyira naívan festődik le, viszont az első igazi csalódás után megkérgesedik az ember személyisége és a szerencsésebbek tanulva a múlt sérelmeiből megtapasztalhatják az ideálisnak titulált életet szépségeit.
A napokban beszélgettem egy sráccal. Fura, hogy valaki a személyiségének varázsával magával tudja ragadni a gondolataimat... Nem tudom, hogy hova visz az az út, amin felé indultam el, de bízom abban, hogy mindennek megvan a maga oka és a sors nem hiába terelgetett felé.
