2007. április 4.
Freedom of act - akaratszabadság...
Sokatmondó szavak, amely tulajdonsággal, ha rendelkezünk már magunk is szabadok lehetünk. Céljaim között eddig szerepelt az a vágy, hogy lesz egy férfi, aki tiszta szívéből szeretni fog. Viszont jó koshoz méltóan azonnal akartam. A négy éves kapcsolatom végetérésére 2 héttel megismerkedtem egy sráccal. Néhány levél-váltás után egy vasárnap délutánon találkoztunk. Egy jónevű kavézóban órákig beszélgettünk a családról, munkáról, magunkról. Idilli és talán túl tökéletes beszélgetésünket követte egy hosszú séta, mely előtt még felmentünk az anyukája lakásába. Teázgattunk és beszélgettünk hosszasan és úgy, mintha már sok éve ismernénk egymást. Kedves és barátságos volt az anyukája is és természetesen Ő is. Viszont azon kaptam magam, hogy minden mozdulatában és mondatában kerestem a hibát. Nem voltam képes elhinni, hogy egy ilyen kedves, értelmes srác pont értem érdeklődne...értem, aki a 4 éve megbecsült szerelmét nem tudta magamellett tartani. A romantikus pesti séta csak fokozta azt az érzést, hogy ez csupán egy álom lehet és csak addig élvezzem, amíg lehet.
Az események irányítása kicsúszott a kezemből és az elkövetkezendő hosszú hétvége két napját együtt töltöttük. Sosem éreztem magam még ennyire kényeztetve, hisz csakúgy mint a beszélgetések... az együtt töltött végtelen órák is tökéletesre sikerültek. Éjszakába nyúlóan beszélgettünk, reggel pedig forró teával ébresztett. Minden perc édes csókként marad meg emlékezetemben, hisz az elmúlt négy évben egyszersem éreztem magam így, mint ebben a két napban megállás nélkül.
Eltelt 4 nap, túl jutottam a vizsgáimon és vártam a szombat estét, hogy újra találkozzunk "mesebeli hercegemmel". Azonban szombat délután herceg helyett sárkány jött, a mesebeliséget pedig felváltották a szenvedés percei. A telefonhívás - ami összedöntötte bennem azt a gyenge lábakon álló légvárat is, amit az elmúlt egy hónapban próbáltam felépíteni - rádöbbentett arra, hogy eddig naívan és gyerekesen álltam az ismeretlen és sokszor igazságtalan világ elé. A srác, aki eddig a menőkötél volt számomra a szomorúságból csak annyit tudott mondani, hogy "hibázott, mert eddig nem is említette. Neki barátnője van."
Akkor megvoltam győzödve arról, hogy én vagyok a világ leghülyébb és legnevetségesebb személye, azonban az idő múlásával rá kellett jönnöm arra, hogy valóban léteznek ilyen egyszerű pasik, akiket egyszer majd szintjükhöz mérten próbára tesz az élet. Bár megfogadhattam volna azt is, hogy ezentúl én is gerincetelen leszek a férfiakkal, viszont mi van, ha esetleg pont azzal a személlyel csinálom ezt, aki talán a NAGY Ő lesz...! Maradok olyan amilyen vagyok, a nagyszájú, naív, de céltudatos csaj, aki élvezi az élet minden percét és gyönyöreit.
